Cristina Elisabet Fernández (1953.
február 19., La Plata, Buenos Aires tartomány)
argentin politikus, ügyvéd, az Argentin Köztársaság elnöknője.
Korábban Buenos Aires tartomány szenátora, illetve
férje, Néstor Kirchner
előző elnök révén az ország First Lady-je volt.
A Győzelmi Front támogatásával a 2007. október 28-i
elnökválasztáson Cristina Kirchner a szavazatok közel 45%-ával
megnyerte az első fordulót, ezzel az Argentin Köztársaság első
megválasztott női elnöke lett.
Korábbi egyetemista társával,
Néstor Carlos
Kirchnerrel házasodott össze 1975. március 9-én, amit
követően Santa Cruz tartományba költöztek, és ahol, mint privát
ügyvédek dolgoztak.
Kettő gyermeke:
Máximo Kirchner és
Florencia
Kirchner.
A Santa Cruzi
Képviselői Kamara
törvényhozójának választották meg 1989-ben. 1993-ban
újraválasztották.
Az 1995-ös évtől a Nemzeti
Szenátus tagja Santa Cruz tartományt képviselve. A
Képviselői Kamara tagja 1997-től, 2001-ben ismét szenátornak
választják meg.
2003. május 25-től kezdve az ország First Lady-je, férje
Néstor Kirchner. az
Argentin Köztársaság elnöke.
A 2005. október 23-i parlamenti választásokon szenátornak
választják meg, ez alkalommal Buenos Aires tartományt képviselve. A
választásokon a Győzelmi Front - amely az Igazságosság Párt
kettészakadása után alakult meg - színeiben indult. A 26
százalékpontos győzelmet az egykori argentin elnök Eduardo Duhalde feleségével,
Hilda González
de Duhalde-vel szemben szerezte
meg.
Cristina Kirchner elnöki
jelöltségét hivatalosan 2007. július 19-én jelentették be
a La Plata város beli Argentin Színházban. Korábban a kormány és az
Igazságosság Párt bizonyos tagjai számos alkalommal, mint "elnöki
posztra alkalmas politikai kép"-ként emlegették a First
Lady-t.
Mind
Latin-Amerikában, mind pedig Argentínában az emberi jogok erőteljes
képviselőjeként beszélnek róla. A nők politikai aktivitásának
teljes mértékű védelmezője. Kapcsolatai vannak többek között
Michelle Bachelet
chílei elnökasszonnyal, Hillary
Clinton amerikai szenátorral, és a 2007-es francia
elnökválasztáson vesztes Ségolène Royallal.
A 2007-es elnökválasztási kampány során Cristina Kirchner nem volt
hajlandó elnökjelölt riválisaival a nyilvánosság előtt
vitázni.
A Kirchner-kampány
leginkább a Győzelmi Front gyűlésein tartott szónoklatokból állt
össze. Az október 28-i elnökválasztás nem hivatalos eredményei
alapján Cristina
Kirchner a szavazatok közel 45%-t megszerezve nyerte
meg az első fordulót. A második helyezett a keresztényszociális
Elisa Carrió lett
(23%), a harmadik helyet a korábbi gazdasági miniszter, Roberto
Lavagna szerezte meg (17%).
Az argentin
választási törvény értelmében, amennyiben az első fordulóban az
egyik jelölt eléri a 45%-os támogatottságot, vagy eléri a 40%-os
támogatottságot és a szavazatok 10%-ával megelőzi a második
helyezettet, a második fordulóra nem kerül sor.
Cristina Kirchnert
december 10-én iktatták be az elnöki pozícióba.

2008 márciusában a
Christina Kirchner
által vezette kormány egy új, szintezett adórendszert vezetett be a
mezőgazdasági termékekre vonatkozóan, megemelve 35%-ról 45%-ra az
exportszója - Argentína elsőszámú mezőgazdasági
terméke - adótartalmát. A kormány ezen intézkedése március 12-től
kezdve országos útlezárásokat váltott ki a mezőgazdasági
szövetkezetek támogatásával. A tüntetések eredményeképpen március
25-én edényt verő tüntetők ("cacerolada") ezrei gyülekeztek össze
Buenos Aires egyik szimbolikus szobránál, az
Obeliszknél és az elnöki palota előtt. A tüntetések az egész
országra kiterjedtek. Buenos Airesben, órákkal
azután, hogy Kirchner elnökasszony a tüntetések megkezdés után
kettő héttel a parasztokat "kiadós" nyereséggel támadta, erőszakos
incidensek alakultak ki a kormányt támogató és az azt ellenző
tüntetők között.A rendőrséget azzal vádolták, hogy "tudatosan
behunyja a szemét" az erőszakos cselekmények előtt.
Április 1-jén a kormány által szervezett demonstráción ezrek
vonultak végig Buenos Aires belvárosában a
vitatott kormányzati intézkedést és az aktuális politikai vezetést
támogatva. Christina
Kirchner felszólította a parasztokat, hogy „az ország
részeként, és ne az ország birtokosaiként”
viselkedjenek.
A spanyol
El País napilap
felfedte, hogy a tüntetéseket követően az elnökasszony
támogatottsága az argentin lakosság körében az elnöki hivatalban
eltöltött első naptól kezdve 57,8%-ról 23%-ra „zuhant”. Egy április
végi felmérés szerint a lakosság közel 62%-a nem elégedett Kirchner
elnökasszony irányításával.
Miután Christina
Kirchner nem tudta kezelni a tüntetéseket, többen
állítják, hogy a háttérből valójában a férje, Néstor Kirchner irányítja az
argentin végrehajtó hatalmat.
Az exportszója adótartalmát emelő törvénytervezetet az argentin
törvényhozás alsóháza elfogadta, amely döntésnek következtében a
szenátusba került a kezdeményezés.
2008. július 18-án -
a tizenöt órás, történelmien hosszú ülés után - a szavazatok aránya
megegyezett, a "nem"-ek és az "igen"-ek egyaránt 36 szavazatot
kaptak a 72 fős Argentin
Szenátusban. Az argentin alkotmány értelmében a szenátusban
előállt patthelyzet esetén az állam alelnökének - egyben a szenátus
elnökének - a szavazata a döntő. Julio Cobos alelnök argentin idő
szerint hajnali 4 óra 25 perckor bejelentette, hogy nem támogatja a
kormány által kezdeményezett változásokat, megbuktatva így a
szójaexport törvényt. „A történelem majd ítélkezik felettem.” -
mondta beszédében Cobos alelnök.
A kongresszusi döntés
következtében a négy hónapon keresztül tartó permanens pro-, és
kontratüntetések befejeződtek, a nyugodtabb pillanatok tértek
vissza az argentin társadalom hétköznapjaiba.
Fruzsi
;)